A kék hullámok felett, ahol a szél vidáman játszott a habokkal, egy kis sziklán élt egy fiatal sirály, Simi.
Simi imádott repülni, a tenger felett siklani, és figyelni, ahogy a halak csillogva ugrálnak a vízben. De volt egy különleges szokása is: imádta hallgatni a tenger hangjait.
Amikor a többi sirály vidáman rikácsolt és halak után kutatott, Simi néha csak csendben ült a sziklán, és hallgatta, ahogy a hullámok puhán csapkodják a partot.
– Olyan, mintha a tenger mesélne nekem – mondogatta magában.
De egy nap valami különös történt…
Simi egy reggel felült a sziklájára, hogy meghallgassa a tenger hangjait – de a hullámok csendben maradtak.
Nem csobogtak, nem zúgtak, nem énekeltek.
– Hova tűnt a tenger dallama? – tűnődött.
Aggódva figyelte a vizet, de az ugyanúgy hullámzott, mint mindig – csak éppen a hangja hiányzott.
– Talán valami elrejtette a hangját – gondolta. – Meg kell találnom!
Simi elhatározta, hogy körberepüli a partot, hátha megtalálja a tenger hangjait.
Először egy kis öböl felé vette az irányt, ahol mindig vígan csobogott a víz. De most ott is csend volt.
Aztán a hullámok fölött repült, hátha a szél visszahozza a hangokat – de a szél is elcsendesedett.
Végül egy delfinnel, Dénóval, találkozott.
– Dénó, nem hallod a tenger énekét? – kérdezte.
Dénó bólintott.
– Én is észrevettem. Talán a tenger arra vár, hogy valaki megszólítsa!
Simi gondolkodott. Hogyan szólíthatná meg a tengert?
Aztán eszébe jutott valami.
Felrepült a szikla fölé, kitárta a szárnyait, és dalolni kezdett.
Nem volt olyan erős a hangja, mint a szélnek, és nem volt olyan mély, mint a hullámok morajlása – de szívből jött.
És ekkor valami csodálatos történt.
A tenger lassan válaszolt.
Először egy apró hullám csobbant, aztán egy nagyobb.
A szél is megszólalt, lágyan fújt végig a parton.
Végül a tenger újra énekelni kezdett, lágy dallamot sodorva a sziklákra.
Simi boldogan figyelte.
A tenger nem tűnt el – csak várta, hogy valaki megszólítsa.
És attól a naptól kezdve Simi tudta, hogy a világ tele van dallamokkal – csak figyelni kell rájuk, és néha vissza kell énekelni.
Vége.
