A mély kék óceánban, ahol a hullámok lágyan ringatták a korallzátonyokat, és a napfény csillogva tört meg a víz felszínén, élt egy apró csikóhal, akit Csillámnak hívtak.
Csillám pici volt, kecses uszonyaival óvatosan sodródott az áramlatokkal. A legkülönlegesebb dolog benne az volt, hogy a teste halványan ragyogott, amikor boldog volt.
Szerette a korallok között bujkáló rákokat nézni, a tengericsillagokkal játszani, de legjobban a tenger titkait akarta felfedezni.
Egy nap a nagy korallszirten túl különös fény villant fel a távolban.
– Mi lehet az? – tűnődött Csillám. – Meg kell néznem!
Csillám elindult a tenger mélyebb részei felé. Ahogy úszott, találkozott egy fiatal teknőssel, Tavival.
– Hová mész, Csillám? – kérdezte Tavi.
– Láttam egy fényt a mélyben! Talán egy óceáni titkot rejt!
Tavi elgondolkodott.
– A mélyvízben sötét van és áramlatok sodródnak! Vigyázz!
De Csillám nem félt.
– Ha valamit keresek, akkor meg kell találnom! – mondta mosolyogva.
Tavi végül úgy döntött, hogy elkíséri.
Ahogy Csillám és Tavi mélyebbre úsztak, a víz egyre hűvösebb lett, és a napfény már csak halványan szűrődött be.
Találkoztak egy kis világító medúzával, Fénnyel, aki finoman lebegett a vízben.
– Csillám, hová tartasz? – kérdezte.
– Egy különös fényt láttam, meg akarom találni!
Fény megvillantotta ragyogó testét.
– Én is világítok, de az a fény, amit te keresel, még mélyebben van. Kísérlek egy darabon!
Csillám, Tavi és Fény végül egy rejtett barlanghoz értek. A barlang mélyéről halvány, gyönyörű fény derengett.
Amikor beléptek, megpillantották a Tenger Gyöngyét – egy hatalmas, különleges kagylót, amely belülről aranyfényben ragyogott.
– Ez csodálatos! – ámuldozott Csillám. – De miért világít?
Ekkor egy öreg polip, Mestó, lépett elő a sziklák közül.
– Ez a Tenger Gyöngye – mondta mély hangon. – A tenger emlékeit őrzi. Aki tiszta szívvel jön ide, annak megmutatja a tenger csodáit.
Csillám óvatosan közelebb úszott, és a gyöngy fénye hirtelen táncolni kezdett. A barlang falán megjelentek képek: színes halak, régi hajóroncsok, tengeri teknősök vándorlása és titokzatos mélységek.
Csillám boldogan mosolygott.
– A tenger valóban tele van csodákkal!
Csillám és barátai visszatértek a korallzátonyhoz, és elmesélték a többieknek, mit láttak.
A többi kis csikóhal csodálkozva hallgatta.
– És mit tanultál, Csillám? – kérdezte Tavi.
Csillám elmosolyodott.
– Hogy a legszebb titkokat azok találják meg, akik kíváncsiak és bátrak. És hogy a tengerben minden fénynek megvan a maga története.
A barátok boldogan úsztak tovább, és Csillám most már tudta: az óceán titkai végtelenek, és mindig lesz mit felfedeznie.
Vége.
