A tágas mezőkön, ahol a fű zölden hullámzott a szélben, és a patakok csillogóan kanyarogtak a dombok között, élt egy vidám kiscsikó, akit Csillagnak hívtak. Nevét a homlokán ragyogó fehér foltról kapta, amely olyan volt, mint egy aprócska csillag az éjszakai égbolton.
Csillag mindig tele volt energiával. Szeretett versenyezni a széllel, átszökdelni a patakokat, és a többi kiscsikóval együtt vágtázni a mezőn. De volt valami, ami még a futásnál is jobban érdekelte: a szivárvány.
Minden eső után, amikor a nap újra kisütött, a szivárvány megjelent az égen, és Csillag elbűvölve nézte.
– Vajon mi van a szivárvány végén? – kérdezte kíváncsian az anyukájától.
– Senki sem tudja biztosan – mosolygott az anyukája. – Egyesek azt mondják, hogy ott a legpuhább fű nő, mások szerint egy rejtett patak csordogál.
Csillag azonban elhatározta, hogy megkeresi a szivárvány végét!
Egy délután, amikor az égen egy gyönyörű szivárvány jelent meg, Csillag izgatottan vágtázni kezdett felé.
– Várj, Csillag! – szólt utána a többi csikó. – A szivárványt nem lehet utolérni!
De Csillag nem hallgatott rájuk.
– Meg kell próbálnom! – kiáltotta, és egyre gyorsabban futott.
Ahogy haladt, találkozott Toppanccsal, a kis nyúllal.
– Hová futsz ilyen gyorsan? – kérdezte Toppancs.
– A szivárvány végét keresem! – válaszolta Csillag.
Toppancs elgondolkodott, majd így szólt:
– A rét szélén láttam valami csillogót! Talán ott van!
Csillag gyorsan odasietett, de amikor odaért, csak egy pocsolyát talált, amely visszatükrözte az eget.
– Ez is szép, de nem a szivárvány vége – sóhajtotta, és tovább indult.
Ahogy Csillag tovább vágtázott, a dombok mögött egy gyönyörű kis völgyet fedezett fel. Egy tiszta patak csordogált benne, a fű pedig olyan zöld volt, amilyet még soha nem látott.
Ekkor egy hangot hallott.
– Szia, Csillag! – szólt Szellő, a kis madár.
– Szellő! Te olyan magasról látsz mindent! Mondd, hol van a szivárvány vége?
Szellő vidáman nevetett.
– A szivárvány mindig ott van, ahol a napfény és az eső találkozik. De ha tovább keresgélsz, talán valami különlegeset találsz!
Csillag még egyszer körbenézett, és észrevette, hogy a patak vize csillog, a fű selymesen ringatózik, és az egész hely békés és gyönyörű.
Ekkor megértette:
A szivárvány végén nem egy tárgy vagy egy hely várta, hanem maga az út és a felfedezés öröme.
Csillag boldogan ügetett vissza a rétre, ahol a többi csikó már várta.
– Na, megtaláltad a szivárvány végét? – kérdezték nevetve.
Csillag büszkén bólintott.
– Igen! A szivárvány vége ott van, ahol a világ legszebb dolgait látod – és ahol a szíved boldog!
A többi csikó először nem értette, de amikor Csillag elmesélte a gyönyörű völgyet, a csillogó patakot és a puha füvet, mind izgatottak lettek.
Attól a naptól kezdve nem az volt a fontos, hogy elérjék a szivárvány végét, hanem az, hogy együtt fedezzék fel a világ szépségeit.
Vége.
