Egy forgalmas repülőtéren, ahol hatalmas utasszállító gépek szálltak fel és le, élt Relli, a kis propelleres repülőgép. Relli kék és fehér színekben ragyogott, és propellere vidáman pörgött, amikor a szél megérintette.
De Relli más volt, mint a nagy repülőgépek. Míg a többiek hosszú távú utakat repültek városok és országok között, Relli csak rövid sétarepülésekre vitte a turistákat a város felett.
– Hahó, Relli! – kiáltotta nevetve egy hatalmas utasszállító. – Ma is csak körözöl a város felett? Mikor repülsz végre valami nagy kalandra?
– Talán egyszer eljön az én időm is – mondta Relli mosolyogva, de szíve mélyén nagyobb dolgokra vágyott. Szerette a turistákat, de arról álmodott, hogy egyszer hegyek, tengerek és sivatagok felett repülhet, akárcsak a nagy gépek.
Egy nap azonban valami váratlan történt. Egy fontos belföldi járat indult volna egy távoli szigetre, ahol egy kis faluban orvosi segítségre volt szükség. A nagy gép azonban műszaki hibát jelzett, és nem tudott felszállni.
– Valakinek el kell vinnie az orvost és a felszerelést a szigetre, mielőtt a vihar ideér! – mondta az irányítótorony vezetője aggódva.
A nagy repülők mind túl lassan készültek, a vihar pedig gyorsan közeledett. Az orvos sürgetett:
– Ha most nem indulunk, talán túl késő lesz!
Mindenki csendben volt. Ki tudná vállalni a veszélyes utat?
– Én megyek! – hallatszott egy bátor hang.
Mindenki Rellire nézett.
– Te? – kérdezte döbbenten az egyik hatalmas repülő. – Ez az út veszélyes, a szigetre keskeny hegyi ösvények és zavaros felhők vezetnek.
– De én kicsi vagyok, és ügyes! Átférek a hegyek között, és gyorsan eljutok a szigetre! – mondta Relli eltökélten.
Az irányítótorony engedélyt adott a felszállásra.
Relli propellere izgatottan pörgött, ahogy nekivágott az útnak. Az ég sötétedni kezdett, a felhők vészjóslóan gomolyogtak. Ahogy a hegyek fölé ért, erős szelek kezdték lökdösni.
– Tudom, hogy meg tudom csinálni! – mondta magának. – Csak ügyesen kell manővereznem!
Egy hirtelen villám hasított az égbe, de Relli nem torpant meg. Egy szűk hegyi szoroson kellett átrepülnie, de éppen a mérete miatt fért át a sziklák között. A nagy repülők itt sosem tudtak volna áthaladni.
Amint túljutott a szoroson, a sötét felhők mögött egy napsütötte tengerpart tűnt fel: ott volt a sziget! Az orvos boldogan integetett, és Relli leszállt egy keskeny kifutópályán.
A szigeten mindenki örömmel fogadta őket. Az orvos gyorsan nekilátott segíteni a rászorulóknak. Relli boldogan nézett körbe. Tudta, hogy megérte a veszélyes utat vállalni.
Mikor visszatértek a repülőtérre, a nagy gépek hangos kürtszóval ünnepelték.
– Relli, te vagy a legbátrabb repülő, akit valaha láttunk! – mondták elismerően.
– Kicsi vagyok, de gyors és bátor! – nevetett Relli. – Néha a legkisebb repülő is a legnagyobb utat repüli be.
És attól a naptól kezdve Relli nem csak a város felett körözött – ő lett a repülőtér hőse, aki mindig készen állt a legfontosabb utakra.
Vége.
