Egy kicsi, illatos cukrászdában, egy díszes bonbonos dobozban élt Cili, a csokikocka. Cili nem akármilyen csokoládé volt: tejcsokiból készült, a tetejét ropogós mogyoródarabok borították, a belsejében pedig selymes karamell lapult. A többi csoki csendben várta a sorsát, hogy valaki kiválassza és megkóstolja őket.
Cili azonban más volt. Ő álmodozott.
– Nem unjátok, hogy egész nap csak itt fekszünk? – kérdezte a többiektől. – Mi lehet odakint? Milyen lehet a cukrászda? Vagy a város?
– Ugyan, Cili! – sóhajtotta egy elegáns marcipánrózsa. – Nekünk itt a helyünk. Ez a sorsunk.
De Cilit nem nyugtatta meg a válasz. Egy nap, amikor a cukrász kisasszony kinyitotta a dobozt, Cili megragadta az alkalmat. Amikor a doboz megbillent, Cili halkan legurult a pultról – puff! – pont egy puha sütemény tetejére esett.
Cili izgatottan nézett körül. A cukrászda tele volt csodákkal: krémes sütemények, gyümölcstorták, színes cukorkák és illatos péksütemények mindenütt.
– Ez csodálatos! – lelkendezett Cili.
Ahogy körbesétált a pulton, találkozott egy cukorszórásból készült egyszarvúval.
– Hé, te csokikocka! Mit keresel itt? – kérdezte az egyszarvú.
– Kalandot! – felelte Cili. – Meg akarom ismerni a világot.
– Ha igazi kalandra vágysz, menj a Nagy Torta Polcára! – mondta az egyszarvú. – Ott lakik Karamella Királynő, aki tudja, hogyan lehet eljutni a cukrászda legtitkosabb helyére: a Csokifolyóhoz.
Cili elindult, de az út nem volt könnyű. Át kellett jutnia a forró csokiszökőkúton, ahol a gőzölgő csokoládé veszélyes hullámokban zúdult le. Egy habcsók próbálta megállítani:
– Gyere, Cili, pihenj meg a habok között! Olyan puhák vagyunk!
De Cili nem állt meg. Végül eljutott a Nagy Torta Polcára, ahol egy hatalmas, emeletes csokitorta trónolt. A tetején ült Karamella Királynő, aranyszínű burkolattal és ragyogó koronával.
– Üdvözöllek, Cili! – szólalt meg a királynő. – Hallottam a bátorságodról. Te vagy az első csokikocka, aki idáig eljutott. A Csokifolyóhoz vezető út veszélyes, de aki oda elér, megtapasztalhatja a világ legédesebb titkát.
Karamella Királynő megmutatta Cilinek az utat egy szűk alagúton át. Az alagút végén Cili végre meglátta a Csokifolyót: egy folyót, amelyből selymes, illatos csokoládé hullámzott. A partján színes cukorkavicsok hevertek, a levegő pedig édes vaníliaillatú volt.
Ám ahogy Cili közelebb lépett, egy hatalmas kanál emelkedett ki a folyóból. Ez volt a Fakanál Őr, aki mindenkit visszatartott, aki méltatlan volt a csokifolyó látványára.
– Miért jöttél ide, apró csokikocka? – kérdezte mély hangon.
– Azért, mert szeretném látni a világot! Nem akarok csak egy falat édesség lenni. Meg akarom ismerni, mi van a cukrászda falain túl! – válaszolta Cili határozottan.
A Fakanál Őr elmosolyodott.
– Akkor méltó vagy rá. A Csokifolyó titka a bátorságban rejlik. Aki mer álmodni és útnak indul, annak a világ legédesebb kalandjai nyílnak meg.
Cili boldogan nézte a csokoládé hullámait, majd egy cukorkacsón hajózva útnak indult a folyón. Nem tudta pontosan, hová tart, de egy dolog biztos volt: a kaland most kezdődött.
És miközben a Csokifolyó selymes vize ringatta, Cili végre tudta, hogy nem csak egy csokikocka – ő egy igazi felfedező.
Vége.
