Egy nyüzsgő város szélén, egy színes autószalon garázsában élt Cipi, a kis piros autó. Cipi nem volt nagy és erős, mint a teherautók, és nem volt gyors, mint a sportkocsik. De Cipi tele volt álmokkal: egy nap be akarta járni a nagyvilágot!
Minden reggel izgatottan figyelte, ahogy a nagy autók elindultak a városba. A buszok gyerekeket vittek iskolába, a taxik fontos embereket szállítottak, a tűzoltóautók szirénázva siettek segíteni.
– Bárcsak nekem is lenne fontos feladatom! – sóhajtotta Cipi. – Szeretnék nagy kalandokat átélni és segíteni másoknak!
A többi autó azonban csak nevetett.
– Te túl kicsi vagy az igazi feladatokhoz! – mondta a busz.
– Nem vagy elég gyors! – csúfolódott a sportkocsi.
– És nem vagy elég erős, mint én! – tette hozzá a teherautó.
Cipi elszomorodott, de belül tudta: egyszer eljön az ő ideje.
Egy reggel szokatlan dolog történt. A város főútján hatalmas forgalmi dugó alakult ki. Az autók dudáltak, mindenki sietett volna, de semmi sem mozdult. Egy óriási teherautó elakadt egy szűk utcában, és senki sem tudott kikerülni.
A busz nem fért el mellette, a tűzoltóautó sem tudott áthaladni, még a motoros rendőr is tanácstalanul állt.
– Valakinek el kellene mennie a város másik végébe, hogy segítséget hívjon – mondta a rendőr. – De senki sem fér el a szűk utcákon!
Cipi szeme felcsillant. Ő kicsi volt, pontosan elég kicsi ahhoz, hogy átférjen a dugóban!
– Én megyek! – kiáltotta.
A többi autó döbbenten nézte.
– Te? Egyedül? Ez túl veszélyes! – mondták.
De Cipi már elindult. Ügyesen kikerülte a hatalmas teherautókat, átsurrant a szűk sikátorokon, ahol a nagy autók nem fértek el. Egy kis híd alatt is átgurult, ahol csak ő fért át.
Végül elérte a város másik felét, ahol az útjavító munkások dolgoztak.
– Segítség kell a főúton! – dudálta izgatottan.
A munkások gyorsan követték, és Cipi vezetésével visszatértek a forgalmi dugóhoz. A teherautót hamarosan kiszabadították, és a forgalom újra elindult.
Minden autó lelkesen dudált Cipi tiszteletére.
– Hurrá Cipiért! – kiáltották. – A legkisebb autó lett a legnagyobb hős!
Cipi boldogan mosolygott. Rájött, hogy nem a méret vagy a sebesség számít, hanem a bátorság és az elszántság. Aznap este a garázsban a többi autó elismerően nézett rá.
– Te tényleg nagy vagy, Cipi – mondta a busz.
– Nem is a méret a lényeg, hanem a nagy szív! – tette hozzá a sportkocsi.
És Cipi tudta: most kezdődnek csak az igazi kalandok. Hiszen a világ tele van utakra váró történetekkel – és Cipi készen állt mindegyikre.
Vége.
