A forró afrikai szavannán, ahol a nap perzselte a földet, egy vidám hiénafalka élt. Ezek a hiénák különlegesek voltak: nem vadásztak, nem versengtek a hatalomért – ők a trükkök mesterei voltak! Minden évben hatalmas versenyt rendeztek, ahol a legjobb, legviccesebb és legokosabb trükköt bemutató hiéna elnyerte a Trükkök Királya címet.
Ebben a falkában élt Héni, a legfurfangosabb, de leglustább hiéna. Héni nem szerette a kemény munkát, inkább az árnyékban heverészett és figyelte a többiek bohóckodását. Míg mások akrobatikus ugrásokat gyakoroltak, vagy ügyesen cserkészték be a gazellákat (csak viccből persze!), Héni egy fa alatt feküdt, és nagyokat ásított.
– Héni, idén indulnod kell a trükkversenyen! – nevetett Raka, a falka leggyorsabb tagja. – Vagy túlságosan lusta vagy megmozdulni?
– Minek indulnék? Úgyis mindig ugyanazok a trükkök nyernek: nagy ugrás, gyors futás, félelmetes morgás. Unalmas! – válaszolta Héni, és elnyúlt a fűben.
De ekkor megszólalt az öreg, bölcs hiéna, Bira, aki minden versenyen zsűrizett:
– Aki idén megnyeri a versenyt, az egy különleges díjat kap: egy hétig ő választhatja ki, hol pihen a falka. Lehet akár a legnagyobb, legárnyékosabb fa alatt is!
Héni szeme felcsillant. Egy hétig nem kellene vándorolnia a tűző napon? Mindenki neki hordhatná a finom falatokat, és ő csak hűsölne? Ez már nem is hangzott olyan rosszul.
– Rendben! – ugrott fel. – Idén én nyerek!
A falka felnevetett.
– Te? Hogy? Hiszen semmilyen trükköt sem tudsz! – gúnyolódtak.
De Héni csak titokzatosan mosolygott.
A Nagy Trükkverseny
Elérkezett a verseny napja. A szavanna szinte zengett a röhögéstől, ahogy a hiénák sorra mutatták be tudományukat. Raka úgy futott, hogy a porfelhő eltüntette a napot. Maka, a legügyesebb nőstény hiéna, hatalmas ugrással lepte meg a zsűrit. A fiatalabbak vicces pofákat vágtak, és szédületes táncokat jártak.
A végén Bira szólalt meg:
– Most jöjjön Héni! Lássuk, milyen trükköt tud a falka leglustább tagja!
Mindenki elcsendesedett. Héni lassan, nyugodtan sétált a középre. Nem futott, nem ugrott – csak állt ott, és nagyot ásított.
A közönség értetlenül nézte.
– Ez lenne a trükk? – súgtak össze. – Még csak nem is vicces!
Ekkor Héni váratlanul felkiáltott:
– Nézzetek csak oda! Egy oroszlán!
Mindenki ijedten fordult hátra. De ott nem volt semmi. Csak a fű hullámzott a szélben.
– Haha! Csak vicceltem! – nevetett Héni, miközben a falka zavarodottan egymásra nézett.
Aztán Héni újabb trükköt próbált: leült, és elkezdett panaszkodni.
– Jaj, de szomjas vagyok! Ha csak lenne egy friss vízforrás… – mondta elkeseredett hangon.
Ekkor, mintha csak varázsütésre történt volna, a szél hozta hangot egy közeli folyóból. A többiek meglepetten néztek egymásra. Héni elégedetten mosolygott.
– Látjátok? Csak kérni kell.
A falka tagjai eleinte nem értették, mi ebben a trükk. De aztán rájöttek: Héni nem ugrált, nem futott, nem morgott – ő a legegyszerűbb dolgokkal érte el, hogy mindenki ráfigyeljen. Szóval ez volt a trükk: a hiéna, aki semmit sem csinál, mégis eléri, amit akar.
A váratlan győzelem
Amikor a zsűri kihirdette az eredményt, mindenki megdöbbent.
– Az idei Trükkök Királya: Héni! – mondta Bira mosolyogva. – Az igazi trükk nem a leggyorsabb futás vagy a legnagyobb ugrás volt, hanem az, hogy hogyan lehet másokat okosan rászedni – mindenféle erőfeszítés nélkül!
A falka döbbenten nézte Hénit, aki már kényelmesen elnyúlt a legnagyobb fa árnyékában.
– Megmondtam – ásított. – Néha a legnagyobb trükk az, ha semmit sem csinálsz, csak a jó pillanatot várod.
És így lett Héni a Trükkök Királya – nem a legerősebb, nem a leggyorsabb, hanem a legfurfangosabb hiéna a szavannán. Egy hétig pedig senki sem zavarta a hűs árnyékban, ahol boldogan nevetett magában.
Vége.
