Döme, a dömper és a titkos barlang

Egy forgalmas építkezésen dolgozott Döme, a kis dömper. Minden reggel vidáman gördült ki a garázsból, hogy segítse a munkásokat homokkal, kaviccsal és téglával. Büszke volt rá, hogy mindenki számíthat rá, és örült, hogy fontos feladatokat végezhet.

Egy napon a főnök különleges munkát bízott rá:

– Döme, ma egy új utat kell építenünk a hegyekbe! Az emberek szeretnének egy rövidebb utat a faluból az erdőbe. A nagy gépek már dolgoznak, neked pedig a kavicsot kell hordani az út alapjához.

Döme izgatottan indult a bányához, hogy felvegye az első szállítmányt. A hegyi út keskeny és kanyargós volt, de Döme ügyesen kormányzott. Ahogy az egyik szerpentinhez ért, észrevette, hogy az egyik markológép furcsán áll a domb tetején.

– Mi történt? – kérdezte Döme.

– Nagy baj van! – felelte a markoló. – Ahogy ástunk, egy régi barlang nyílt meg a föld alatt. Az út, amit építünk, egyenesen fölé kerülne, de nem tudjuk, mennyire stabil a talaj. Ha rázúdítjuk a kavicsot, lehet, hogy beszakad!

Döme elgondolkodott.

– Meg kell néznünk, mi van odalent! – mondta izgatottan.

A munkások egy óvatos leereszkedést szerveztek. Egyikük kötélen lemászott a barlangba, és Döme kíváncsian hallgatta a rádión érkező jelentést.

– Ez nem is egy sima barlang! – szólt a munkás hangja. – Egy régi, elfeledett alagút! Talán évszázadokkal ezelőtt itt közlekedtek az emberek!

Mindenki ámult.

– Ha betemetjük, örökre eltűnik – mondta a főnök. – De ha megerősítjük, akár egy titkos alagút is lehet az új út alatt!

Döme izgatott lett.

– Segítek! Elhozhatok erős köveket az alagút megerősítéséhez!

A munkások egyetértettek, és Döme nekiállt a munkának. Fáradhatatlanul szállította a nagyobb, erősebb köveket, amelyeket a munkások az alagút falába építettek. Napokig dolgoztak, és végül az alagút annyira stabillá vált, hogy rá lehetett építeni az új utat.

Amikor az út elkészült, a főnök büszkén nézett Dömére.

– Nélküled sosem fedeztük volna fel ezt a csodát! Most az emberek nemcsak egy új utat kaptak, hanem egy titkos alagutat is, amit akár később is használhatnak!

Döme boldogan zötyögött végig a frissen elkészült úton. Tudta, hogy egy dömper nemcsak építhet, hanem felfedező is lehet!

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »