Bubi, a bátor betta hal

Egy kis állatkereskedés sarkában, egy szép üvegakváriumban élt egy különleges betta hal, akit Bubinak hívtak. Bubi gyönyörű, kék-vörös uszonyai úgy lobogtak a vízben, mintha egy kis víz alatti sárkány lenne. Bár az akváriuma tiszta volt, és minden nap kapott finom falatokat, Bubi egyre többet álmodozott a nagy világról.

– Vajon milyen lehet az élet az akváriumon kívül? – gondolkodott.

A kereskedésben sok más hal is volt, de Bubi egyedül úszkált a saját kis birodalmában. A többi betta hallal nem találkozhatott, mert az emberek azt mondták, hogy harcolni kezdenének. De Bubi nem akart harcolni – ő csak felfedezni szeretett volna!

Egy nap különös dolog történt. Egy kisfiú, Peti, és az édesanyja beléptek a boltba.

– Anya, nézd ezt a gyönyörű halat! – kiáltotta Peti, és izgatottan nézett Bubira.

Az anyukája elmosolyodott.

– Rendben, Peti, hazavihetjük. De vigyázni kell rá!

Bubi izgatottan nézte, ahogy egy háló óvatosan a vízbe ereszkedett. Egy pillanat múlva már egy kis zacskóban találta magát, és először érzett valami furcsát: a zacskót valaki mozgatta, és körülötte minden új volt!

– Ez az! Végre világot látok! – gondolta boldogan.

Amikor hazaértek, Peti egy gyönyörű, tágas akváriumba helyezte Bubit. Sok vízi növény, egy kis kastély és színes kavicsok díszítették a helyet. Bubi izgatottan úszott körbe-körbe.

Peti minden nap gondosan etette Bubit, és néha odatette az ujját az üveghez.

– Szia, Bubi! – köszönt neki minden reggel.

Bubi hamar megszerette a fiút, de egyedül néha szomorúnak érezte magát.

Egy nap Peti valami újat tett az akváriumba: egy apró, csigaforma élőlényt!

– Bubi, ő Csiga Pali! Most már nem leszel egyedül! – mondta mosolyogva.

Bubi óvatosan körbeúszta a csigát.

– Te nem vagy hal! – jegyezte meg.

– Nem, én csiga vagyok! De ettől még lehetünk barátok – felelte vidáman Csiga Pali.

Innentől kezdve Bubi és Csiga Pali együtt fedezték fel az akváriumot. Csiga Pali lassan mászott a növényeken, Bubi pedig vidáman úszkált körülötte.

Egy este, amikor Peti már aludt, Bubi valami furcsa dolgot látott. Az akvárium tetején egy kis rés volt nyitva!

– Talán ki tudok ugrani, és felfedezhetem a világot! – gondolta izgatottan.

Egy nagy lendületet vett, és… hupsz! Kiugrott az akváriumból! De ahelyett, hogy egy varázslatos világba került volna, a száraz padlón landolt.

– Segítség! – próbált mozogni, de nem tudott visszajutni a vízbe.

Szerencsére Csiga Pali azonnal cselekedett.

– Peti! Peti! – próbálta volna kiáltani, de mivel ő csak egy csiga volt, lassan elindult az üveg felé, és mozgásával furcsa zajt csinált.

Peti éjszaka megébredt, és hallotta a zajt. Amikor meglátta Bubit a földön, gyorsan odaszaladt, és óvatosan visszatette az akváriumba.

– Bubi! Jól vagy? – kérdezte aggódva.

Bubi kapkodva vette a levegőt, de szerencsére nem történt nagy baj. Csak egy dolgot tanult meg: az akváriumon kívül nem olyan biztonságos, mint hitte.

Másnap Peti egy nagyobb fedőt tett az akvárium tetejére, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló baleset.

– Ne aggódj, Bubi, itt bent is lehetnek nagy kalandjaid! – mondta szeretettel.

Bubi egyetértett. Hiszen már volt egy barátja, finom ételeket kapott, és egy gyönyörű akváriumban élhetett. Talán nem kellett az egész világot felfedeznie – itt is boldog lehetett.

Csiga Pali lassan elhaladt mellette, és azt mondta:

– Tudod, Bubi, az igazi kaland az, hogy megtaláljuk a boldogságot ott, ahol vagyunk.

Bubi elmosolyodott (már amennyire egy hal tud mosolyogni), és boldogan úszott tovább a vízben, uszonyai vidáman lobogtak, ahogy körözött az akváriumban.

Itt a vége, buborék véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »