A nagy, kanyargó folyó partján, ahol a víz lustán hömpölygött a nádasok között, élt egy fiatal krokodil, akit Karlónak hívtak. Karlo erős állkapcsával és zöld pikkelyes bőrével igazi ragadozónak tűnt, de valójában nagyon kedves és kíváncsi volt.
Bár a folyóban sok állat élt, a legtöbben féltek tőle. A majmok a fák tetejéről figyelték, a vízilovak mindig távolabb úsztak, a madarak pedig felröppentek, amikor közeledett.
Karlo szomorú lett.
– Miért félnek tőlem? Én nem akarok senkit bántani! – gondolta magában.
Egy nap azonban minden megváltozott.
A bajba jutott kis vidra
Egy reggel Karlo a parton sütkérezett, amikor keserves sírást hallott a nádas felől. Kíváncsian odasiklott, és meglátott egy apró vidrakölyköt, aki kétségbeesetten próbált visszajutni a partra, de a sodrás egyre beljebb vitte a folyóba.
– Segítség! – kiáltotta a vidra.
Karlo nem habozott. Azonnal a vízbe vetette magát, és erős farkával gyorsan a kis vidra felé úszott. Óvatosan a hátára segítette, és lassan visszavitte a partra.
Amikor a kis vidra végre biztonságba ért, ijedten nézett fel Karlóra.
– Te… megmentettél engem? Azt hittem, a krokodilok félelmetesek!
Karlo elmosolyodott. – Nem minden krokodil veszélyes. Én segíteni akartam.
A kis vidra hálásan megölelte Karlo erős mancsát.
A híd, ami összeköt
Miközben Karlo és a kis vidra beszélgettek, a parton összegyűltek a többi állatok is: a majmok, a teknősök, a vízimadarak. Mind csodálkozva figyelték, hogy Karlo nem bántotta a vidrát, hanem megmentette.
Egy idős teknős előrelépett.
– Karlo, eddig azt hittük, hogy minden krokodil veszélyes. De te most bebizonyítottad, hogy tévedtünk.
Karlo elmosolyodott. – Nem kell félni tőlem, én is az erdő és a folyó része vagyok, akárcsak ti.
Ettől a naptól kezdve az állatok már nem féltek Karlótól. A vidrák játszottak vele a vízben, a teknősök meséltek neki régi történeteket, a majmok pedig a fák tetejéről beszélgettek vele.
Karlo megtanulta, hogy az igazi erő nemcsak az állkapcsában vagy az úszásában rejlik, hanem abban is, hogy barátokat szerezhet, ha megmutatja, milyen kedves és segítőkész.
Mit tanultunk Karlótól, a krokodiltól?
1. A krokodilok nemcsak ragadozók, hanem fontos részei a folyó ökoszisztémájának.
2. Nem szabad ítélkezni valaki felett a külseje alapján – mindenki lehet kedves és segítőkész.
3. Az igazi erő nemcsak a fizikai erőben rejlik, hanem abban is, hogyan bánunk másokkal.
4. A barátság néha ott születik, ahol a legkevésbé várnánk.
Aznap este Karlo boldogan úszott a folyóban, tudva, hogy már nem egyedül él ott, hanem egy olyan közösségben, ahol mindenki elfogadja őt olyannak, amilyen.
Itt a vége, fuss el véle!
