A hatalmas, sűrű erdő mélyén, ahol a fák lombjai suttogva hajlongtak a szélben, élt egy nagy, barna medve, akit Morcnak hívtak. Morc erős volt és ügyes, de kicsit morgós is. Nem szerette, ha más állatok megzavarták a nyugalmát.
– Mindig annyi a zaj! Mindenki csak rohangál és csivitel! – dörmögte gyakran, miközben egy fa tövében lustálkodott.
Egy nap azonban történt valami, ami örökre megváltoztatta Morc véleményét az erdőről.
A hiányzó bogyók
Morc imádta a finom, érett erdei bogyókat. Minden évben, amikor eljött az ősz, boldogan lakmározott belőlük. Egyik reggel azonban, amikor elindult a kedvenc bogyós bokrához, meglepődve látta, hogy egy árva bogyó sem maradt rajta.
– Ki ette meg az összes bogyót? – dörmögte bosszúsan.
Ekkor egy mókus, Milla ugrált le egy faágról.
– Szia, Morc! A madarak és az őzek is esznek a bogyókból. De ne aggódj, az erdő mindig ad más finomságot is! – mondta vidáman.
Morc csak megcsóválta a fejét. – De én bogyót akartam! – morgott.
A rejtett méz
Milla elgondolkodott, majd így szólt:
– Tudod, Morc, van egy öreg fa az erdő mélyén, ahol méhek laknak. Ott talán találhatsz mézet!
Morc szeme felcsillant. Mézet már rég nem evett!
Elindult hát az öreg fához. Amikor odaért, észrevette, hogy a méhek szorgalmasan dolgoznak a kaptár körül.
– Ha nem zavarom őket, talán találok egy kis elhagyott mézet – gondolta.
Lassan és óvatosan megközelítette a fát, és a gyökerei között valóban talált néhány édes mézcseppet. Élvezettel nyalogatta fel őket, miközben csodálta, milyen szorgalmasak a méhek.
Az erdő ajándékai
Morc ekkor rájött valamire. Az erdő mindig ad valamit – csak figyelni kell rá! Ha a bogyók elfogytak, ott volt a méz. Ha a mézet nem találta volna, bizonyára talált volna valami mást.
Visszatért a tisztásra, ahol Milla és a többi állat vidáman gyűjtögetett.
– Igazad volt, Milla – mondta mosolyogva. – Az erdő mindig gondoskodik rólunk, csak meg kell tanulnunk észrevenni az ajándékait.
Ettől a naptól kezdve Morc már nem morgott olyan sokat. Megértette, hogy az erdő nemcsak egy hely, ahol él, hanem egy otthon, amely mindig tartogat meglepetéseket és ajándékokat.
Mit tanultunk Morctól, a medvétől?
1. Az erdő mindig ad valamit– Ha az egyik táplálék elfogy, van helyette más.
2. A természetben minden összekapcsolódik– A madarak, a mókusok és a méhek mind részei az erdő életének.
3. Érdemes figyelni és tanulni– Ha türelmesek vagyunk, meglátjuk az erdő rejtett kincseit.
4. A hálás szív boldogabb– Ha elfogadjuk, amit a természet ad, sokkal elégedettebbek leszünk.
Aznap este Morc elégedetten gömbölyödött össze egy fa tövében, és boldogan hallgatta az erdő hangjait. Tudta, hogy ha másnap felébred, újabb csodákat találhat a világban.
Itt a vége, fuss el véle!
