Samó, a szamár és a kitartás ereje

A napsütötte vidéken, ahol dombok és zöldellő mezők terültek el, élt egy fiatal, kíváncsi szamár, akit Samónak hívtak. Samó barátságos volt, de sokszor úgy érezte, hogy ő nem olyan különleges, mint a többi állat. A lovak gyorsak és erősek voltak, a kutyák fürgék és okosak, a madarak pedig szabadon repülhettek az égen.

– Én csak egy egyszerű szamár vagyok… – sóhajtott gyakran.

Egy nap azonban minden megváltozott.

A nehéz út a hegyre

A gazda egyik reggel fontos küldetést bízott Samóra.

– Samó, el kell vinned ezt a zsákot a hegy túloldalára. Fontos, hogy biztonságban eljusson a faluba – mondta kedvesen.

Samó megrázta a fülét, és a zsákot a hátára vette. Nem tűnt nehéznek, így vidáman indult útnak. Ám ahogy egyre feljebb kapaszkodott a hegyre, a zsák egyre nehezebbnek tűnt, a lába pedig fáradni kezdett.

– Ez túl nehéz! – panaszkodott magának. – A lovak biztos gyorsabban megcsinálnák, vagy a madarak könnyen átrepülnék…

Ekkor egy idős bagoly ült le egy faágra, és megszólította:

– Ne add fel, Samó! Tudod, hogy a szamarak híresek a kitartásukról?

Samó felkapta a fejét. – Miért lennék híres?

A bagoly elmosolyodott. – A szamarak nagyon erősek, és ha egyszer elindulnak, nem adják fel. Tudod, miért bíznak bennetek az emberek? Mert biztosan elértek a célba, bármilyen nehéz is az út.

Samó elgondolkodott. Talán igaza van a bagolynak. Bár lassan ment, még mindig haladt előre.

A folyón való átkelés

Nem sokkal később Samó egy folyóhoz ért. A víz gyorsan sodródott, és Samó habozott.

– Nem tudok úszni, hogyan keljek át? – töprengett.

Ekkor egy öreg öszvér lépett mellé.

– Tudod, Samó, a szamarak nem félnek a víztől. Erős lábaik és biztos járásuk miatt könnyen átkelnek rajta. Csak lépj be nyugodtan, és tartsd egyensúlyban magad!

Samó vett egy mély levegőt, majd óvatosan belegázolt a folyóba. Lassan, de biztosan lépdelt a vízben, míg végül a túlpartra ért.

– Sikerült! – kiáltotta büszkén.

A célba érés és a tanulság

Mire felért a hegytetőre, már nagyon fáradt volt, de nem adta fel. Végül leért a faluhoz, ahol a gazda már várta.

– Samó, fantasztikus vagy! Tudtam, hogy rád bízhatom ezt a feladatot – dicsérte meg a gazda, és gyengéden megpaskolta a hátát.

Samó büszkén nézett körbe. Rájött, hogy bár nem volt olyan gyors, mint egy ló, vagy olyan fürge, mint egy kutya, ő is különleges volt: kitartó és megbízható.

Ettől a naptól kezdve Samó már nem irigyelte a többi állatot, mert tudta, hogy mindenkinek megvan a maga ereje és különlegessége.

Mit tanultunk Samótól, a szamártól?

1. A szamarak nagyon kitartóak, és soha nem adják fel, ha elindulnak egy úton.

2. Erős és biztos lábaik segítenek átkelni nehéz terepeken, például folyókon vagy hegyeken.

3. Nem a gyorsaság vagy az ügyesség a legfontosabb, hanem a megbízhatóság és az eltökéltség.

4. Mindenki egyedi és különleges a maga módján, és nincs szükség arra, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat.

Aznap este Samó boldogan pihent meg az istállóban. Most már tudta, hogy a világon nemcsak az számít, ki milyen gyors vagy ügyes – hanem az is, ki az, akire mindig lehet számítani.

Itt a vége, fuss el véle!