Szami, a strucc és a szavanna titka

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal és kíváncsi strucc, akit Szaminak hívtak. Szami a szavannán lakott a családjával, ahol a végtelen, aranyló fűszálak között szabadon futhatott, és az állatok élete mindennap tartogatott valami izgalmasat. Szami mindig is különlegesnek érezte magát, hiszen ő volt a leggyorsabb futó az egész szavannán.

Egyik nap, miközben Szami a fű között futkosott, találkozott egy kis teknőssel, aki lassan mászott az út közepén.

– Szia, Teknős! Miért mész ilyen lassan? – kérdezte Szami.

– Mert a páncélom nehéz, és én nem tudok gyorsan mozogni, mint te – válaszolta a teknős.

Szami elmosolyodott. – Tudod, mi struccok igazán gyorsak vagyunk. Akár 70 kilométer per órával is futhatunk, ha szükséges! Azért vagyunk ilyen gyorsak, hogy elkerüljük a ragadozókat.

A teknős csodálkozva nézte. – Te tényleg ilyen gyors vagy? Akkor biztos soha nem kell félned semmitől!

– Nos, néha én is megijedek – mondta Szami. – De a gyorsaságom segít abban, hogy mindig biztonságban legyek. És te? A páncélod sok mindentől megvéd, igaz?

– Így van! – bólintott a teknős. – Lassan haladok, de a páncélom az otthonom, és mindig megvéd.

Ahogy továbbment, Szami észrevette, hogy egy kiszáradt fa tövében egy nyúl kuporog. A nyúl aggódó arccal nézett az ég felé.

– Mi történt, Nyúl? – kérdezte Szami.

– Egy sas köröz felettem, és félek, hogy észrevesz – mondta a nyúl remegve.

Szami felnézett az égre, és meglátta a nagy madarat, amely keringett a szavanna felett.

– Ne félj, Nyúl! Tudtad, hogy mi struccok nagyon élesen látunk? – mondta büszkén Szami. – Az éles látásunk segít észrevenni a veszélyt akár több száz méterről is. Most figyelem a sast, és szólok, ha közeledik.

A nyúl megkönnyebbült, és Szami éles szemmel figyelte a ragadozót, amíg az végül elrepült a távolba.

– Köszönöm, Szami! Te tényleg vigyázol a többiekre is – mondta a nyúl hálásan.

Este, amikor a nap már lemenőben volt, Szami a családjával üldögélt egy nagy akáciafa alatt.

– Tudod, Szami – mondta az édesanyja –, mi struccok nem tudunk repülni, de más dolgokban nagyon ügyesek vagyunk. A gyorsaságunk, az éles látásunk és a kitartásunk tesz minket különlegessé.

– És ezek nemcsak nekünk segítenek, hanem más állatoknak is! – mondta Szami lelkesen. – Ma segítettem a teknősnek és a nyúlnak is.

Az édesanyja büszkén mosolygott. – Ezért vagy igazán különleges, Szami. Az igazi erő nemcsak abban rejlik, hogy gyors vagy vagy jól látsz, hanem abban is, hogy másokért is használod a képességeidet.

Szami boldogan bújt az anyukája mellé, és tudta, hogy a szavanna nemcsak az otthona, hanem egy hely, ahol minden állat együtt élhet harmóniában.

Mit tanultunk Szamiról, a struccról?

1. A struccok nagyon gyorsan futnak, hogy elkerüljék a veszélyt.

2. Éles látásuk segít időben észrevenni a ragadozókat.

3. Bár nem tudnak repülni, erős lábaik és különleges képességeik miatt a szavanna fontos részei.

4. Az igazi erő abban rejlik, hogy másokért is használjuk a képességeinket.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »