Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis tatu, akit Tominak hívtak. Tomi egy napsütötte szavannán lakott, ahol a fák árnyékot adtak, a homokos földön pedig apró bogarak és rovarok nyüzsögtek. Tomi nem volt túl nagy, de nagyon ügyes volt: erős lábaival pillanatok alatt tudott alagutat ásni, és vastag páncélja megvédte őt a ragadozóktól.
Egy nap Tomi a földet kapargatta, miközben épp egy ízletes hangyaboly után kutatott, amikor találkozott egy kis gyíkkal, aki tanácstalanul álldogált.
– Szia, Gyíkocska! Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte Tomi kedvesen.
– A nap annyira erős, és nincs hová elbújnom előle. Félek, hogy megéget a forróság – panaszkodott a gyík.
Tomi elgondolkodott, majd így szólt: – Tudod mit? Én ások egy kis árnyékos rejtekhelyet neked, ahol pihenhetsz.
Tomi gyorsan nekilátott, és erős karmai segítségével pillanatok alatt ásott egy kis üreget a földbe. A gyík boldogan bebújt a hűvös rejtekhelyre, és hálásan így szólt:
– Köszönöm, Tomi! Te tényleg nagyon ügyes vagy!
Tomi mosolyogva bólintott, majd folytatta útját. Miközben tovább ásott egy hangyaboly után, találkozott egy kis sündisznóval, aki a bozótban piszmogott.
– Mi a baj, Sünike? – kérdezte Tomi.
– Egy nagy sas köröz felettem, és félek, hogy elkap! – mondta a sün.
Tomi a magasba nézett, és valóban látta a sast, aki a levegőben keringett.
– Ne aggódj, Sünike! Én tudok egy trükköt. Gyere velem, és elbújhatunk a föld alatt – mondta Tomi.
Tomi egy nagyobb alagutat ásott, amelybe mindketten bebújtak. Amikor a sas eltűnt az égről, a sün hálásan megszólalt:
– Te tényleg megmentettél! Nem tudtam, hogy a tatuk ennyire jók a föld alatti búvóhelyek készítésében.
A föld alatti tanulság
Miközben Tomi és a sün a föld alatt pihentek, Tomi elkezdte mesélni:
– Tudtad, hogy mi, tatuk, a föld alatt nemcsak búvóhelyeket készítünk, hanem segítünk a talajt is egészségesen tartani? Ahogy ásunk, a földet lazítjuk, és így a növények gyökerei jobban tudnak növekedni.
A sün elámult. – Szóval ti nemcsak magatokért ástok, hanem az egész szavanna hasznát látja?
– Pontosan – bólintott Tomi. – Minden állatnak megvan a maga szerepe. Mi tatuk azért vagyunk itt, hogy a földet gondozzuk, és más állatoknak segítsünk, ha szükségük van rá.
Amikor a veszély elmúlt, a sün és Tomi elbúcsúztak, és Tomi tovább folytatta kalandjait. Este, amikor a nap lassan lement, Tomi a föld alatti rejtekhelyén pihent, és boldog volt, hogy aznap segíthetett másoknak.
Mit tanultunk Tomitól, a taturól?
1. A tatuk erős karmaikkal ásnak, és a föld alatti rejtekhelyekben védve vannak a ragadozóktól.
2. Az ásásuk segít a talajt egészségesen tartani, ami jót tesz a növényeknek és az egész szavannának.
3. A tatuk páncélja megvédi őket a ragadozók támadásától.
4. Bár kicsik, a tatuk fontos szerepet töltenek be a természet egyensúlyának fenntartásában.
Tomi pedig, ahogy mindig, büszke volt arra, hogy a szavanna rejtett hőse lehet.
Itt a vége, fuss el véle!
