Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kedves kígyó, akit Kittinek hívtak. Kitti egy buja, zöld dzsungelben lakott, ahol a fák sűrű lombjai között mindenféle állat talált menedéket. Bár a kígyókat gyakran félreértik, Kitti nem volt sem ijesztő, sem veszélyes. Inkább nyugodt és türelmes volt, aki mindig segített másokon.
Egy nap, miközben Kitti lassan kúszott az erdő talaján, észrevette, hogy egy kis gyík az egyik kő mögött sírdogál.
– Mi a baj, kis barátom? – kérdezte Kitti kedvesen.
– Nem találom az otthonomat! – pityeregte a gyík. – Az egész erdő olyan nagy, és minden fa egyformának tűnik.
Kitti mosolyogva körülnézett. – Ne aggódj! Mi kígyók nagyon jók vagyunk a nyomok követésében. Figyelek a föld apró jeleire, például a levelek és a talaj mintáira. Segítek neked hazatalálni.
Kitti lassan kúszott előre, és közben megfigyelte a talajon lévő apró karmolásnyomokat és a levelek elrendeződését. Nem telt bele sok idő, és rátaláltak a gyík otthonára, egy árnyékos, hűvös hasadékra egy nagy fa gyökerénél.
– Köszönöm, Kitti! Te igazán türelmes és ügyes vagy – mondta a gyík boldogan, és eltűnt a rejtekhelyén.
Ahogy Kitti továbbkúszott, egy kis madarat látott a földön. A madárka a szárnyát tartotta furcsa szögben, mintha megsérült volna.
– Mi történt veled? – kérdezte Kitti aggódva.
– Egy nagy szél lesodort a fészkemből, és most nem tudok visszarepülni – mondta a madár szomorúan.
Kitti alaposan megnézte a madárkát, és észrevette, hogy csak kicsit van összezavarodva, de nem történt komoly baja. Óvatosan a hátára tekeredett, és lassan, nagyon óvatosan felmászott egy közeli fára.
Amikor elérte a madárka fészkét, a kismadár boldogan beugrott. – Kitti, te megmentettél! Nem is gondoltam volna, hogy egy kígyó ennyire kedves lehet.
Kitti mosolyogva válaszolt: – Tudod, nem minden kígyó rossz vagy ijesztő. Mi is segítünk az erdő lakóinak, és nélkülünk a természet egyensúlya felborulna. Például megeszünk néhány rovart és rágcsálót, hogy a számuk ne nőjön meg túlzottan.
Este, amikor Kitti visszatért a kedvenc fa tövéhez, az erdő állatai összegyűltek körülötte.
– Kitti, ma mindannyiunkat megtanítottál valamire – mondta a gyík. – A türelem és a megfigyelés segíthet a legnagyobb problémák megoldásában.
– És az is, hogy a kígyók is lehetnek jók és kedvesek – tette hozzá a madárka.
Kitti boldogan elmosolyodott, és tudta, hogy bár lassan kúszik, a türelme és kedvessége mindig mások javára válik.
Itt a vége, fuss el véle!
