Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges állat, akit Olinak hívtak. Oli egy okapi volt, az afrikai esőerdők rejtélyes lakója. Bár az okapikat gyakran a zsiráfok unokatestvéreiként emlegetik, Oli inkább a saját útját járta. Bár magas nyaka nem volt, Oli különleges csíkos lábaival mindig elbűvölte az erdő többi lakóját.
Egy nap Oli a sűrű erdőt járta, amikor találkozott egy kíváncsi kis majommal, aki épp egy faágon hintázott.
– Szia, Oli! Miért van olyan furcsa mintázat a lábadon? – kérdezte a majom.
Oli mosolyogva válaszolt: – Tudod, ez a mintázat segít nekem elrejtőzni az erdő sűrűjében. Ha valaki veszélyes ragadozó közeledik, könnyen beleolvadok a fák és a levelek árnyékába.
– Ez nagyon okos! – csodálkozott a majom.
Ahogy Oli továbbment, találkozott egy színes papagájjal, aki az egyik fa tetejéről kiáltott le hozzá.
– Hé, Oli! Miért mindig olyan csendesen mozogsz? – kérdezte a papagáj.
– Azért, mert így nem ijesztem meg a többi állatot, és könnyebben találok élelmet – magyarázta Oli. – Mi okapik imádjuk a friss leveleket és gyümölcsöket, de nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy elkerüljük a ragadozókat.
A papagáj bólintott. – Ezért nem látlak téged túl gyakran. Nagyon ügyesen bújkálsz!
Később Oli elért egy kristálytiszta patakhoz, ahol egy apró béka ült a parton.
– Oli, miért van olyan hosszú a nyelved? – kérdezte a béka kíváncsian.
Oli nevetett. – Azért, hogy könnyedén elérjem a legmagasabb leveleket, és leszedjem őket. Tudtad, hogy mi, okapik, akár 30 centiméter hosszúra is kinyújthatjuk a nyelvünket? Sőt, még az orrunkat is meg tudjuk vele tisztítani!
A béka tátott szájjal bámult. – Ez elképesztő! Tényleg nagyon különleges vagy.
Este, amikor Oli visszatért a kedvenc pihenőhelyére, az erdő állatai összegyűltek körülötte.
– Oli, ma sok mindent tanítottál nekünk! – mondta a kis majom.
– Igen – tette hozzá a papagáj –, te tényleg az esőerdő rejtett kincse vagy.
Oli elmosolyodott, és azt mondta: – Tudjátok, mindannyian különlegesek vagyunk. Az erdő minden lakója hozzájárul valamihez, legyen az a békák dala, a papagáj színei, vagy éppen a majmok mókázása. Én csak boldog vagyok, hogy az esőerdő része lehetek.
Aznap este az erdőben béke és nyugalom honolt, és Oli tudta, hogy az ő különleges képességei is segítenek megőrizni az erdő csodáját.
Itt a vége, fuss el véle!
