Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis tasmán ördög, akit Tobinak hívtak. Tobi a gyönyörű Tasmánia szigetén lakott, egy zöldellő erdő mélyén. Bár a tasmán ördögöket gyakran vad és félelmetes állatoknak gondolják, Tobi valójában egy kedves és kíváncsi kis állat volt, aki mindig szeretett tanulni a környezetéről.
Egy nap, miközben Tobi az erdőt járta, találkozott egy kis kenguruval, aki a bozótban ugrált.
– Szia, Tobi! – köszönt a kenguru. – Miért jársz mindig a földön, és miért ásol annyit?
Tobi mosolyogva válaszolt: – Tudod, mi tasmán ördögök nagyon szeretünk a földön keresgélni. Aprócska zsákmányokat, például rovarokat, gyümölcsöket, vagy elhagyott állati maradékokat találunk, amiket mások hátrahagytak. Így nem hagyunk kárba veszni semmit, és az erdő tiszta marad.
– Tehát te az erdő takarítója vagy! – nevetett a kenguru.
– Valami olyasmi – mondta Tobi büszkén.
Ahogy továbbment, Tobi észrevett egy kis baglyot, aki egy faágon ült és szomorúan huhogott.
– Mi a baj, Bagoly? – kérdezte Tobi.
– A hangos állatok miatt nem tudok vadászni. Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a csendes erdő királya, de így nem tudom megfogni a zsákmányomat – mondta a bagoly.
Tobi elgondolkodott. – Tudod, mi tasmán ördögök éjjel vagyunk igazán aktívak. Mi is szeretjük a csendet, amikor éjszaka kutatunk élelem után. Talán megmutathatom, hogyan figyelj jobban a halk neszekre.
Tobi csendben körbeszimatolt az erdőben, és lassan, de biztosan felfedezett néhány apró zajt: egy sündisznó szöszmötölt a levelek között, egy rovar zümmögött a bokrokban. A bagoly megfigyelte Tobi mozdulatait, és hamarosan rájött, hogyan vadászhat hatékonyabban a csendes éjszakában.
– Köszönöm, Tobi! – mondta a bagoly boldogan. – Te tényleg értesz az erdőhöz.
Aznap este, amikor Tobi visszatért a barlangjához, találkozott egy másik tasmán ördöggel, aki éppen vacsorázott.
– Tobi, ma is sokat tanítottál az erdő lakóinak – mondta a barátja. – Tudod, mi tasmán ördögök nemcsak vadászok vagyunk, hanem az erdő egészségének őrzői is. Az emberek sokszor félreértenek minket, de valójában nélkülözhetetlenek vagyunk.
Tobi elmosolyodott. Tudta, hogy az ő munkája az erdőben nemcsak a saját életét tette jobbá, hanem segített a többi állatnak is megérteni, milyen különleges a tasmán ördögök szerepe a természet körforgásában.
Itt a vége, fuss el véle!
