Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis sárkány, akit Nyaminak hívtak. Nyami egy színes, virágokkal borított völgyben lakott, ahol a többi sárkány is élt. Nyami azonban különleges volt: sokkal kisebb volt, mint a többi sárkány, és bár hatalmas szárnyai voltak, ritkán próbált velük repülni.
A többi sárkány gyakran így csúfolta:
– Nyami, te sosem fogsz olyan magasra repülni, mint mi! A te szárnyaid biztosan csak dísznek valók.
Nyami elszomorodott ezeken a szavakon, de nem adta fel. Tudta, hogy egyszer képes lesz megmutatni, hogy ő is tud valami különlegeset.
Egyik nap a völgy felett különös, sűrű köd jelent meg. A sárkányok nem mertek kirepülni belőle, mert féltek, hogy eltévednek. De Nyami, aki mindig figyelt a legapróbb dolgokra is, észrevette, hogy a köd szélén egy kis napfény csillog.
– Talán, ha megpróbálnék repülni, fel tudnék emelkedni a köd fölé – gondolta magában.
Nyami megrázta szárnyait, mély levegőt vett, és először csak egy kis ugrással próbálkozott. A szárnyai nagyot csaptak, és hirtelen a levegőben találta magát! Bár először kicsit ügyetlen volt, hamar ráérzett a repülés ritmusára.
– Ez fantasztikus! – kiáltotta, miközben egyre magasabbra emelkedett.
Nyami hamarosan felért a köd fölé, ahol a nap sugarai beragyogták a tájat. A látvány gyönyörű volt: a köd puha, fehér szőnyegként terült el alatta, és a nap olyan aranysárgán ragyogott, mintha csak neki szólna. Nyami boldogan repült tovább, és észrevett egy irányt, ahol a köd véget ér.
Visszarepült a völgybe, és leszállt a többi sárkány elé.
– Megtaláltam az utat a ködön túl! – mondta büszkén. – Kövessetek, ha ki akartok jutni innen!
A többi sárkány először nem hitt neki, de amikor látták, milyen magabiztos és boldog, követték. Nyami vezette őket a napfényes égre, és együtt hagyták maguk mögött a ködöt.
Attól a naptól kezdve a többi sárkány már nem csúfolta Nyamit. Megértették, hogy bár más, mint ők, a bátorságával és különleges képességeivel megmentette az egész csapatot. Nyami pedig megtanulta, hogy a legkisebb sárkány is képes nagy dolgokra, ha hisz magában.
Itt a vége, fuss el véle!
