Muki, a kíváncsi majom és a banánfa titka

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis majom, akit Mukinak hívtak. Muki egy buja, zöld dzsungelben lakott, ahol hatalmas fák, illatos virágok és csörgedező patakok tették csodálatossá az életet. Muki imádott ugrálni az ágakon, és mindig a legédesebb gyümölcsöket kereste. Különösen szerette a banánokat.

Egy nap Muki egy különleges banánfát fedezett fel az erdő mélyén. A fa hatalmas volt, és a legszebb, legérettebb banánok lógtak rajta. Muki izgatottan ugrált az ágakra, de észrevette, hogy valami furcsa: a legszebb banánok a fa tetején voltak, ahová nem tudott elérni.

– Hogyan szerezhetném meg ezeket a banánokat? – tűnődött Muki.

A közeli fákon más állatok is figyelték Mukit. Egy teknős épp a pataknál hűsölt, és hallotta, hogy Muki morfondírozik.

– Miért nem várod meg, amíg a banánok maguktól lehullanak? – kérdezte a teknős lassan.

– De hát az túl sokáig tart! – mondta Muki, és már ugrált is tovább.

Muki próbált magasabbra mászni, de az ágak túl vékonyak voltak, és nem tartották meg a súlyát. Ekkor egy papagáj szállt le a közelben.

– Muki, talán megpróbálhatnál másokkal együttműködni – mondta a papagáj. – A dzsungelben minden könnyebb, ha együtt dolgozunk.

Muki elgondolkodott, és úgy döntött, hogy segítséget kér. Összegyűjtötte a közeli állatokat: a teknőst, a papagájt, és még néhány barátságos majmot.

– Kitaláltam! Építhetünk egy élőláncot! – mondta izgatottan Muki.

A teknős alul helyezkedett el, mert ő volt a legstabilabb. A majmok egymás vállára álltak, és a papagáj a legfelső majom hátára repült, hogy még egy kicsit magasabbra érjenek. Így végül sikerült elérni a fa tetején lévő banánokat!

Muki boldogan szedett le néhány banánt, de nem felejtette el megosztani barátaival.

– Látod, Muki? – mondta a teknős. – Néha a türelem és az együttműködés hozza meg a legjobb eredményt.

Muki bólintott, miközben nagyot harapott egy édes banánba. Aznap este a dzsungel minden lakója jól lakott, és Muki megtanulta, hogy a legnagyobb öröm az, amikor másokkal együtt dolgozunk, és osztozunk a jutalmon.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »