Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas szavannán élt egy fiatal oroszlán, akit Leónak hívtak. Leo volt a szavanna legnagyobb kíváncsiskodója. Mindig kérdezgette a többi állatot, és mindenről tudni akart: miért mozog a szél, hogyan nőnek a fák, és miért olyan kék az ég.
Egy nap, miközben a szavanna aranyló fűtengerén sétált, Leo találkozott egy bölcs elefánttal, akit Eldonként ismertek.
– Miért vagy mindig olyan kíváncsi, Leo? – kérdezte Eldon mosolyogva.
– Mert olyan sok mindent nem értek a világban! – válaszolta Leo. – És mindig beszélek, hogy mindent megértsek.
Eldon bólogatott. – Tudod, Leo, néha a csendben találod meg a válaszokat. Ha figyelsz és hallgatsz, sok mindent észrevehetsz, amit máskülönben elszalasztanál.
Leo elgondolkodott ezen. Nem értette, hogyan lehetne a csend hasznosabb, mint a kérdezés, de úgy döntött, kipróbálja.
Másnap reggel Leo leült a nagy, árnyékot adó akáciafa alá, és csendben figyelte a szavanna életét. Először csak a szél suhogását hallotta, aztán a madarak énekét, majd a távolban egy kis patak csobogását. Minél tovább ült csendben, annál több mindent észrevett.
Egy pillanatban meglátott egy kis antilopot, aki ijedten állt egy bokor mellett. Leo lassan odasétált hozzá.
– Mi a baj, kis barátom? – kérdezte lágyan.
– Elvesztettem az anyukámat – mondta az antilop sírva.
Leo emlékezett Eldon tanácsára. Nem kezdett hangosan kérdezősködni, hanem leült a földre, és csendben figyelni kezdett. Néhány perc múlva halk neszt hallott a fűben, majd meglátta az antilop anyját, aki épp a közelben kereste a kicsinyét.
– Nézd csak, ott van az anyukád! – mondta Leo boldogan, és az antilop örömmel szaladt az anyja felé.
Aznap este Leo találkozott Eldonnal, és elmesélte neki a történteket.
– Látod, Leo – mondta Eldon –, a csend nem azt jelenti, hogy nem teszel semmit. Azt jelenti, hogy figyelsz. És ha figyelsz, megláthatod a világ rejtett titkait.
Leo bólintott, és attól a naptól kezdve minden nap szánt egy kis időt arra, hogy csendben figyelje a szavannát. Így lett ő a legbölcsebb oroszlán, akit minden állat tisztelt, mert mindig pontosan tudta, mikor kell csendben figyelni, és mikor kell megszólalni.
Itt a vége, fuss el véle!
