Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy különleges teremtmény, akit Dinónak hívtak. Dino félig dinoszaurusz, félig sárkány volt – hatalmas szárnyaival tudott repülni, de erős lábai és páncélos teste olyanok voltak, mint egy T-rexé. Dino a Nagy Hegyek között élt, és a környék lakói mindig csodálattal figyelték, ahogy tűzcsóvákat fújt az égbe.
Egy nap azonban Dino furcsa dolgot vett észre: nem tudott többé tüzet fújni! Hiába próbálkozott, csak egy kis füst jött ki a száján. Dino nagyon elszomorodott. A tűz nemcsak az erejét szimbolizálta, hanem segített neki melegen tartani a barlangját, és a faluban is sokszor hasznára volt az embereknek.
Elhatározta, hogy utánajár, mi történhetett. Felkereste a bölcs Bagolyt, aki egy öreg fa tetején lakott.
– Bölcs Bagoly, miért veszítettem el a tüzemet? – kérdezte Dino.
A Bagoly elgondolkodott, majd így szólt: – A legenda szerint a dinosárkány tüze egy varázslatos kristályból ered, amely a Tűzhegy gyomrában található. Lehet, hogy valami történt a kristállyal. Ha vissza akarod szerezni a tüzedet, el kell menned oda, és meg kell találnod.
Dino nem habozott. Azonnal útnak indult a Tűzhegy felé, amely a világ legveszélyesebb helyének számított. Az út hosszú és nehéz volt, de Dino nem adta fel. Útközben találkozott egy kis gyíkkal, akit Lilinek hívtak.
– Merre mész, Dino? – kérdezte Lili.
– A Tűzhegyre. Meg kell találnom a tűzkristályt, hogy visszakapjam a tüzet – mondta Dino.
– Segítek neked! – mondta Lili. – Bár kicsi vagyok, de gyors és ügyes!
Így együtt folytatták az utat. Amikor elérték a Tűzhegyet, hirtelen hatalmas sziklák kezdtek gurulni a hegy oldalán. Lili gyorsan elvezette Dinót egy rejtett ösvényre, ahol biztonságban áthaladhattak.
Végül megtalálták a kristály barlangját, amelyet egy tüzes folyó vett körül. A kristály gyengén ragyogott, mintha beteg lenne. Dino óvatosan átszállt a folyó fölött a szárnyaival, és közelebbről megnézte.
Ekkor egy vulkánszellem jelent meg a barlang mélyéből.
– Miért jöttél ide, dinosárkány? – kérdezte a szellem.
– Azért, hogy visszaszerezzem a tüzet. Segítségre van szükségem – felelte Dino bátran.
A szellem így szólt: – A kristály azért gyengült el, mert a világban egyre kevesebb az együttérzés és a bátorság. De te bebizonyítottad, hogy bátor vagy, mert idáig eljöttél, és hogy együttérző, mert segíteni akarsz másokon. Éppen ezért újraélesztem a kristály erejét.
A kristály hirtelen ragyogni kezdett, és Dino újra érezte a tüzet a szívében. Hatalmas láng tört ki a szájából, és ő boldogan fújta a levegőbe. Lili tapsolt, és a vulkánszellem elégedetten bólintott.
Dino és Lili boldogan tértek vissza a faluba, ahol mindenki ünnepelte őket. Dino pedig megfogadta, hogy mindig a jószívűség és bátorság lángját fogja őrizni.
Itt a vége, fuss el véle!
