Valahol a forró afrikai szavannán, egy puha homokdűne oldalában élt egy szurikáta család. Ez a család nagyon különleges volt: minden tagja imádta a napfényt és a közös időtöltést. A legkisebb szurikátát Mininek hívták, mert mindig ott ugrált a nagyok között, és mindent tudni akart a világról.
Egy gyönyörű, napsütéses reggelen a szurikáták felkeltek az üregeikből, és mint mindig, felálltak, hogy a nap meleg sugarai felmelegítsék a bundájukat. Mini először állt az anyukája mellett, de hamarosan körbe-körbe szaladgált a többiek körül.
– Miért állunk így a napon? – kérdezte Mini kíváncsian.
– A nap melege nemcsak kellemes, de segít energiát nyerni a napunkhoz – válaszolta az anyukája mosolyogva. – Ráadásul ilyenkor mindannyian együtt vagyunk, és figyelhetünk egymásra.
Mini egy ideig csendben állt, majd vidáman felkiáltott:
– Akkor ez olyan, mint egy napfürdős családi összejövetel!
A nagyobb szurikáták elnevették magukat, és Mini mellé álltak, hogy megmutassák neki, hogyan kell figyelni a környékre.
– Nézd, Mini – mondta az apukája. – Az egyikünk mindig őrszem. Most éppen én vagyok az. Figyelem a környéket, hogy biztonságban legyünk.
Mini bámulva nézte, ahogy az apukája magasra állt, és minden irányba forgatta a fejét.
– Én is őrszem akarok lenni! – mondta izgatottan.
– Még egy kicsit gyakorolnod kell, Mini – kuncogott az egyik idősebb testvére. – Először tanuld meg, hogyan kell csendben állni és figyelni.
Mini próbált nagyon csendes és komoly lenni, de nem tartott sokáig, mert a közelben egy szöcske ugrott fel a homokból, és Mini rögtön utána szaladt. A család többi tagja nevetve figyelte, ahogy Mini a szöcskét kergette, majd visszaugrott hozzájuk.
– Ez a napfürdőzés nehezebb, mint gondoltam! – lihegte Mini, miközben a földre rogyott.
– Ne aggódj, Mini – mondta az anyukája. – Mindenki megtanulja a maga idejében. Az a legfontosabb, hogy élvezd, hogy együtt vagyunk.
Ahogy a nap magasan járt az égen, a szurikáták csoportosan pihentek, játszottak, és időnként újra kiálltak napozni. Mini megtanulta, hogy a család közelsége, a nevetések és a nyugodt pillanatok jelentik az igazi boldogságot.
És attól a naptól kezdve Mini már nem csak arra figyelt, hogy mindig valamit tanuljon, hanem arra is, hogy minden pillanatot élvezzen a családjával – legyen az napfürdőzés, játék, vagy csak egyszerűen együtt lenni.
Vége
