Egyszer, az esőerdő mélyén élt egy kis tukán, akit Pipnek hívtak. Pipi más volt, mint a többi tukán. Míg a barátai csőrén a szivárvány összes színe pompázott, Pipi csőre egyszínű szürke volt. Bár gyorsan tudott repülni, és szépen tudott énekelni, mindig úgy érezte, hogy valami hiányzik belőle.
A barátai gyakran mondták neki:
– Pipi, ne aggódj a színeid miatt! A szívedben már ott van a varázslat.
De Pipi nem hallgatott rájuk. Minden nap a folyó partján ült, és nézte magát a víztükörben.
– Bárcsak olyan színes lennék, mint a többiek – sóhajtotta.
Egy napon Pipi egy öreg, bölcs papagájhoz, Kokóhoz fordult tanácsért.
– Kokó, hogyan tehetném a csőrömet színessé? – kérdezte. – Olyan szeretnék lenni, mint a többi tukán.
Kokó bölcsen elmosolyodott, és így válaszolt:
– Pipi, ha színeket keresel, meg kell találnod azokat az esőerdő különleges helyein. Az igazi színek azonban nem kívül, hanem belül vannak. Menj, és keresd meg a Szivárvány Virágait! De emlékezz, a színeket nem kaphatod meg, ha csak magadra gondolsz.
Pipi izgatottan elindult az esőerdő mélyére. Útja során három próba várta.
Az első próba: A színes folyó
Ahogy Pipi repült, egy különös folyóhoz ért, amelynek vize minden színben csillogott. A folyó közepén egy kismadár rekedt, aki nem tudott visszarepülni a partra.
– Segíts! – kiáltotta a kismadár.
Pipi habozott, mert attól tartott, hogy a folyó színes vize elszínezi a tollait, de végül úgy döntött, hogy segít. A csőrével felemelte a kismadarat, és biztonságosan visszavitte a partra. Ahogy ezt megtette, észrevette, hogy a csőre egy apró sárga folttal gazdagodott.
A második próba: A kék ég dombja
Pipi tovább repült, és elért egy dombot, ahol egy kis gyík szomorúan ült.
– Elvesztettem a kedvenc kék virágomat – mondta. – Az a virág mindig megnyugtatott.
Pipi elhatározta, hogy segít. Átkutatta a domb környékét, és végül megtalálta a gyík virágát. Amikor visszavitte neki, a csőrén egy gyönyörű kék árnyalat jelent meg.
A harmadik próba: A vörös szikla
Végül Pipi egy hatalmas vörös sziklához ért, ahol egy kismajom megpróbált egy gyümölcsöt elérni, de nem érte fel.
– Szükségem van erre a gyümölcsre az anyukámnak – mondta kétségbeesetten.
Pipi rögtön a szikla tetejére repült, és lehajította a gyümölcsöt a majomnak. Amikor a majom megköszönte, Pipi észrevette, hogy a csőre vörös színnel gazdagodott.
A szivárvány virágai
Ahogy Pipi visszatért Kokóhoz, a csőre már szinte teljesen színes volt. Kokó mosolyogva nézett rá.
– Látod, Pipi? A színek, amelyeket kerestél, ott voltak minden jó tettben, amit útközben tettél. A szíved tette színessé a csőrödet.
Pipi rájött, hogy a színek nem azért fontosak, hogy szebbnek látszódjon, hanem azért, mert minden egyes szín egy jócselekedetét tükrözi. Attól a naptól kezdve büszkén viselte színes csőrét, és mindig emlékeztette a barátait:
– A szívünkben rejlő színek a legcsodálatosabbak!
Vége
