Egyszer régen, egy sűrű, zöld dzsungelben élt egy kis tigris, akit Csíknak hívtak. Csík nem volt olyan nagy és erős, mint a többi tigris, de tele volt kíváncsisággal és jó szívvel. Imádott játszani a dzsungelben, felfedezni az ismeretlent, és barátkozni más állatokkal. Az egyetlen dolog, amit nem szeretett, az az volt, hogy esett az eső. Ilyenkor a dzsungel sötétnek és hidegnek tűnt, és nem lehetett sehol játszani.
Egy nap, amikor a dzsungelben ismét hatalmas vihar tombolt, Csík az anyukájához fordult, és panaszkodott:
– Anya, miért van az, hogy mindig esik az eső, amikor játszani szeretnék? Olyan unalmas és szomorú ilyenkor minden!
Az anyukája mosolyogva válaszolt:
– Tudod, Csík, az eső után mindig valami szép történik. Csak ki kell várni.
Csík nem értette, mit jelent ez, de úgy döntött, hogy a következő vihar után kideríti. Amikor végre elállt az eső, Csík kibújt a rejtekhelyéről, és a dzsungel tisztására futott. Ott valami csodálatosat látott: egy hatalmas, színes szivárvány ívelt át az égbolton.
– Ez meg mi? – kérdezte ámulva.
Egy bölcs papagáj, aki éppen a közelben repült, így válaszolt:
– Ez egy szivárvány, kis tigris. Az eső és a napfény együtt hozza létre. A szivárvány a dzsungel egyik legnagyobb ajándéka. Azt mondják, aki megtalálja a szivárvány végét, különleges kincset talál.
Csík szeme felcsillant.
– Kincset? Hát akkor meg kell találnom!
Elindult a szivárvány nyomában, és útja során találkozott más állatokkal is. Mindegyikük csatlakozott hozzá: a vidám majmok, akik szórakoztatták őt, egy elefánt, aki segített átkelni egy folyón, és egy teknős, aki lassan, de biztosan haladt mellette.
Ahogy közeledtek a szivárvány vége felé, Csík rájött, hogy a kincs talán nem is egy látható tárgy, hanem valami más. Útja során sok új barátra tett szert, és rengeteg dolgot tanult a dzsungelről és magáról is.
Amikor végül elértek a szivárvány végére, nem találtak aranyat vagy drágaköveket. Csík kicsit csalódott volt, de a papagáj, aki végig figyelte őt, így szólt:
– A kincs nem mindig az, amit keresel, kis tigris. Nézd körülötted! Új barátokat szereztél, és megláttad a dzsungel szépségeit. Ez a legnagyobb kincs.
Csík elmosolyodott, és rájött, hogy a papagájnak igaza van. A szivárvány végére vezető út volt az igazi ajándék, nem maga a cél.
Attól a naptól kezdve Csík már nem szomorkodott az eső miatt. Tudta, hogy minden vihar után ott vár rá valami szép – akár egy szivárvány, akár egy új kaland.
Vége
