Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kisváros, amelyet mindenki szeretett, mert mindig békés és vidám volt. De senki sem tudta, hogy a város biztonságát különleges hősök őrizték: a Szuperkutyák csapata!
A csapat négy bátor kutyusból állt:
• Villám, a német juhász, aki szupergyorsan tudott futni.
• Pihe, a golden retriever, akinek hatalmas szíve és gyógyító érintése volt.
• Csöpi, a kis tacskó, aki bár pici volt, de minden titokzatos zugba be tudott férni.
• És végül Morcos, a bulldog, akinek vasereje volt, és sosem adta fel.
Egy nap nagy vihar tört ki a városban. A szél fákat döntött ki, és a patak vize kiáradt, elöntve a város szélén lévő hidat. Az emberek és az állatok veszélybe kerültek, és szükség volt a Szuperkutyákra!
Villám azonnal odarohant a csapatához. – Csapat, valami baj van! Egy kismadár mondta, hogy egy kislány és a kutyája a híd túloldalán ragadtak!
– Akkor nincs idő vesztegetni! – mondta Pihe, és már indultak is.
Villám elsőként rohant a helyszínre, hogy megnézze, milyen útvonalon tudnak átkelni a túlpartra. Gyorsan talált egy helyet, ahol a víz sekélyebb volt.
– Itt biztonságban át tudunk menni! – kiáltotta a többieknek.
Amíg Villám a helyszínt biztosította, Csöpi kicsi termetének köszönhetően átfurakodott egy bedőlt fatörzs alatt, hogy közelebb jusson a hídhoz.
– Megtaláltam őket! – ugatott Csöpi. – Egy faág tartja őket, de hamarosan leeshetnek!
Ekkor jött Morcos, aki hatalmas erejével egy másik fatörzset gördített a vízbe, hogy híd legyen belőle. A fa stabilan megállt, és a Szuperkutyák átkeltek rajta.
Pihe eközben a kislányhoz és kutyájához rohant. Gyengéden megsimogatta őket, és megnyugtatta őket: – Ne féljetek, segítünk nektek!
A csapat gyorsan és hatékonyan dolgozott: Villám a kislányt vezette, hogy biztonságosan átkeljen, Pihe segített megnyugtatni a kutyát, Csöpi ellenőrizte, hogy a terep tiszta-e, és Morcos vigyázott, hogy a faág stabil maradjon.
Amikor végre mindenki biztonságban volt, a városlakók nagy örömmel fogadták a hősöket. A kislány megölelte a kutyáját, és a Szuperkutyákhoz fordult:
– Ti vagytok a legbátrabb kutyusok a világon! Köszönöm, hogy megmentettetek minket!
Aznap este a Szuperkutyák a város dombján pihentek, és büszkén figyelték, ahogy a nap lenyugszik. Tudták, hogy ha legközelebb baj van, újra készen állnak segíteni.
Itt a vége, fuss el véle!



