Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal zsiráf, akit Giginek hívtak. Gigi a szavanna legmagasabb fái között nőtt fel, ahol boldogan éldegélt a családjával. Imádta, hogy hosszú nyakával eléri a legízletesebb leveleket, és a szavanna szépségeit fentről figyelhette.
De Gigi mindig kíváncsi volt, különösen egy különleges, magasba nyúló fa iránt, amelynek csúcsát soha senki nem látta. A többi zsiráf azt mondta, hogy annak a fának a tetején valami titokzatos dolog rejtőzik.
– Nem érdemes odáig felnyújtózni – mondták az idősebb zsiráfok. – Senki sem tudta még elérni!
De Gigi nem hagyta annyiban. Egy nap úgy döntött, hogy kideríti, mi rejtőzik a fa tetején. Elindult hát, és közelebb ment a titokzatos fához.
Ahogy a levelei közé nyújtózott, megérezte, hogy ezek a levelek különösen puhák és édesek. Minél magasabbra nyúlt, annál izgalmasabbá vált a kaland. Útja során találkozott egy kedves majommal, aki a fa ágai között hintázott.
– Szia, Gigi! Mit keresel? – kérdezte a majom.
– Meg akarom nézni, mi van a fa tetején! – válaszolta Gigi.
– Akkor segítek! – mondta a majom. – Én is kíváncsi vagyok!
Gigi és a majom együtt folytatták az utat felfelé. Ahogy másztak, találkoztak egy kismadárral, aki épp egy ágon pihent.
– Mit csináltok itt? – kérdezte a madár.
– A fa tetejére tartunk! – mondták egyszerre.
– Én is megyek! – csiripelte a madár, és velük tartott.
Végül, hosszú nyújtózás és mászás után elérték a fa tetejét. Ott valami csodálatos dolgot találtak: egy különleges virág nyílt ki, amely olyan színpompás volt, hogy Gigi és barátai soha nem láttak még ilyet. A virágból édes nektár illata áradt, és a napfény megcsillant rajta, mintha egy kis napocska lenne.
Gigi boldogan nézte a virágot, és azt mondta: – Most már értem, miért olyan különleges ez a fa. Ez a virág emlékeztet minket arra, hogy a kíváncsiság mindig megéri!
A majom, a madár és Gigi megosztották a virág nektárját, majd visszatértek a szavanna többi lakójához, hogy elmeséljék a csodás kalandot. Attól a naptól kezdve a zsiráfok nemcsak a legízletesebb levelekért, hanem a fa tetején lévő csodáért is hálásak voltak.
Itt a vége, fuss el véle!
