Rori, a bátor kis dínó és a vulkán titka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis dínó, akit Rorinak hívtak. Rori egy színes dínófalu legkisebb lakója volt, de hatalmas álmai voltak. A falu közelében állt egy nagy, füstölgő vulkán, amelyet mindenki elkerült. Azt mesélték, hogy a vulkán belsejében egy rejtélyes, fénylő kristály rejlik, amely a nap erejét őrzi magában.

Rori mindig arról álmodozott, hogy egy nap meglátja ezt a kristályt. De a többi dínó csak nevetett rajta.

– Te? Egyedül a vulkánhoz? Hiszen még kicsi vagy! – mondták.

Rori azonban nem hagyta magát eltántorítani. Egyik reggel, amikor a nap épp csak felkelt, elindult a vulkán felé. A falu szélén találkozott egy barátságos, hosszú nyakú dínóval, akit Nokinak hívtak.

– Hová mész ilyen korán? – kérdezte Noki.

– A vulkánhoz! Meg akarom találni a napkristályt – mondta Rori elszántan.

– Egyedül? Nem lesz könnyű, de veled tartok! – felelte Noki.

Ketten vágtak neki az útnak. Útjuk során találkoztak egy kis, fürge raptorral, Zipivel, aki azonnal csatlakozott hozzájuk.

– Jó kalandnak hangzik! – mondta Zipi, és azonnal előreszaladt, hogy felfedezze az utat.

Ahogy közeledtek a vulkánhoz, az út egyre meredekebb lett. A levegő forró és nehéz volt, és néha apró kövek gurultak le a lábuk alá. De Rori nem adta fel. Tudta, hogy közel vannak.

Végül elérték a vulkán bejáratát. Egy nagy, sötét barlang vezetett befelé, és a föld halványan remegett. Rori bátran lépett be elsőként, és barátai követték. A barlang belsejében furcsa fények táncoltak a falakon, és halk zümmögés hallatszott.

Ahogy haladtak, egy hatalmas, fénylő kristály ragyogott fel előttük. Tényleg ott volt a napkristály! Rori csodálkozva nézte, ahogy a kristály fénye bevilágította az egész barlangot.

De ekkor valami történt. A föld erősebben remegett, és egy szikla elzárta a barlang kijáratát!

– Most mi lesz? – kérdezte ijedten Zipi.

Rori körülnézett, és észrevette, hogy a barlang egyik oldalán egy keskeny alagút vezet kifelé.

– Arra! – kiáltotta, és barátaival együtt elindultak. Az alagút szűk volt, de végül sikerült kijutniuk a vulkán egy másik oldalán. Ott álltak, biztonságban, miközben a napkristály fénye még mindig beragyogta az eget.

A falu lakói, akik látták a fényt, odasereglettek, és csodálkozva hallgatták Rori történetét.

– Rori, te igazán bátor vagy! – mondták.

Rori mosolygott, mert tudta, hogy bár kicsi, nagy dolgokra is képes lehet, ha hisz magában. És attól a naptól kezdve a napkristály fénye örökre a falu fölött ragyogott.

Itt a vége, fuss el véle!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »