Leo és a Csillagmező

Egyszer volt, hol nem volt, a szavanna szélén élt egy fiatal oroszlán, akit Leónak hívtak. Leo más volt, mint a többi oroszlán. Míg a többiek nappal vadásztak és aludtak, Leo legjobban az éjszakát szerette. Imádott a szavanna tiszta égboltja alatt heverészni, és bámulni a csillagokat.

Egyik este Leo különös fényt vett észre az égen. Egy csillag olyan fényesen ragyogott, hogy még a szavanna fűszálait is megvilágította.

– Mi lehet ez? – tűnődött Leo, miközben lassan elindult a fény felé.

Ahogy közelebb ért, a szavanna egy különleges részére érkezett, amelyet sosem látott azelőtt. A helyet úgy hívták, hogy Csillagmező. A földön apró, ragyogó pontok hevertek, mintha az égbolt egy darabja a földre hullott volna. Leo ámulva nézte a csillagokat, amelyek finoman pislákoltak a fű között.

A mező közepén egy öreg teknős, Tarka, álmosan pislogott Leo felé.

– Üdvözöllek, Leo! – mondta. – A Csillagmező varázslatos hely. Ide azok az oroszlánok jönnek, akik nyitott szívvel látják a világot.

Leo meglepődött.

– De én nem tettem semmi különlegeset, csak szeretem a csillagokat – mondta.

– Ez épp elég – mosolygott Tarka. – Az, hogy észreveszed a szépséget a világban, különleges ajándék.

Tarka elmesélte Leónak, hogy a Csillagmező csillagai minden este különleges táncot járnak azoknak, akik nyitott szívvel figyelik őket.

– Ülj le ide mellém, és nézd meg – mondta Tarka.

Leo leheveredett, és a csillagok lassan elkezdtek mozogni. A ragyogó pontok finoman forogtak és keringtek, mintha valami láthatatlan zene vezényelné őket. Leo úgy érezte, mintha a szíve is együtt táncolna velük.

Amikor a tánc véget ért, Leo hálásan fordult Tarkához.

– Ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam – mondta.

– És most már te is része vagy a Csillagmező titkának – mondta Tarka. – Gyere vissza bármikor, amikor úgy érzed, szükséged van egy kis varázslatra.

Leo boldogan indult haza. Tudta, hogy a Csillagmező mindig ott lesz számára, amikor csak vágyik rá.

Nem mindig kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy különlegesnek érezd magad. Néha elég, ha nyitott szívvel látod a világ szépségeit.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »