Babó és Anya Különleges Napja

Egy reggel Babó épp a kakaóját kortyolgatta a konyhában, amikor Apa felvette a kabátját.

– Most el kell mennem dolgozni, Babókám – mondta mosolyogva. – De este jövök haza, és akkor mesélek, hogy mi történt a munkahelyen.

Babó kicsit elszomorodott.

– De én itthon maradok Anyával… Apa, te fogsz hiányozni!

Apa leguggolt hozzá.

– Tudom, kicsim. De Anya remek társaság, és ma lesz egy különleges napotok!

Babó kíváncsian Anya felé nézett.

– Különleges nap?

Anya elmosolyodott.

– Hát persze! Ma mi ketten kalandorok leszünk.

Amint Apa elment, Anya és Babó nekiláttak a napnak.

Először kincskereső játékot játszottak. Anya elrejtett egy kis plüssnyuszit a lakásban, és Babónak térképet rajzolt.

– Ha megtalálod a kincset, kapsz egy varázspuszit is! – mondta Anya.

Babó lelkesen keresett. Bebújt a kanapé mögé, megnézte a könyvespolcot, és végül a plüssnyuszi a függöny mögül került elő.

– Megtaláltam! – kiáltotta nevetve.

Anya tapsolt.

– Varázspuszi jár! – és adott egy nagy cuppanós puszit Babó arcára.

Ezután sütöttek palacsintát. Babó keverte a tésztát (néha kicsit kilöttyent), Anya pedig serpenyőben sütötte a palacsintákat.

– Nézd, Anya, ez a palacsinta pont olyan, mint egy hold! – mondta Babó.

– Akkor ez most Holdpalacsinta! – nevetett Anya.

Ebéd után könyvet olvastak és Anya elmesélte, milyen volt Apa kiskorában.

Délután Anya és Babó sátrat építettek a nappaliban párnákból és takarókból.

– Ez lesz az Apa-váró vár – mondta Babó. – Itt várjuk meg Apát!

Amikor végre este lett, és Apa hazatért, nagy mosollyal talált rájuk a sátorban.

– Nahát, micsoda vár! Ki lakik itt? – kérdezte.

– Két nagy kalandor! – kiáltotta Babó, és Apa nagy ölelésben részesítette mindkettőjüket.

Aznap este, amikor Babó már az ágyában feküdt, ezt suttogta:

– Anya, nagyon jó volt ma veled. De most már Apa is itt van, és így vagyunk igazán együtt.

Anya megsimogatta a fejét.

– És tudod, mi a legjobb? Hogy akárhányszor Apa dolgozni megy, mi ketten mindig tudunk különleges napot varázsolni.

Babó mosolygott, és úgy aludt el: együtt volt a szíve Anya, Apa, és a közös kaland emlékével.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »