Egyszer, nem is olyan régen, egy különleges versenypályán zajlott a világ legfurcsább autóversenye: a Rugólábú Nagydíj!
Itt nem a leggyorsabb autók nyertek, hanem azok, akik a legmesszebbre tudtak ugrani – mert bizony, ezek az autók nem csak kerekeken gurultak, hanem rugókon pattogtak!
A versenyen ott volt a híres Lendületes Lili, a mókás Trambulinos Tomi, és egy kis új autó is, akit Pattanó Pityunak hívtak. Pityu nem volt olyan menő, mint a többiek – a rugója kicsit nyikorgott, és a festése is kopott volt, de volt benne valami, amit a többiek nem vettek észre: kitartás és szív.
A verseny napján a pálya tele volt dombokkal, sárgödrökkel, és a végén a híres Nagy Ugrató, ahonnan egyetlen hatalmas szökkenéssel kellett átrepülni egy patakon.
Az első ugrásnál Lendületes Lili szép ívben szökkent, mindenki tapsolt. Aztán Trambulinos Tomi trükközött, pörgött a levegőben, és hangosan huppant le.
Pityu következett. Kicsit remegett, de ahogy nekiindult, a rugói összenyomódtak… és egyetlen nagy szusszanással elrugaszkodott. Nem repült a legmagasabban, de pontosan landolt – minden akadályon túljutott.
A Nagy Ugratóhoz érve már csak Lili, Tomi és Pityu álltak sorban.
Lili szép ívben repült – de a patak túloldalán kicsit megcsúszott. Tomi hatalmas lendülettel ugrott, de túl messzire, és nekicsapódott egy párnatorlasznak.
Pityu mély levegőt vett.
– Most mutasd meg, hogy mit tudsz, kis rugós szívem! – mondta magának.
És Pityu ugrott.
Nem a legmagasabban. Nem a leghangosabban. De tökéletesen a kijelölt helyre, lágyan, pontosan, a nézők elé.
– Ő a győztes! – kiáltotta a zsűri. – Mert nem a legnagyobb ugrás nyert, hanem a legszebb!
Pityu boldogan pattogott egyet a helyén, és a rugói halkan nyikordultak – ez volt az ő boldog nevetése.
Véget ért a mese, de ha valahol egy rugós kisautó huppan egyet a padlón, lehet, hogy Pityu az – új kalandra indulva!
